2016. június 23., csütörtök



Kicsi Lányom!
Hát elindultam.
Úgy indultam el (vagy majdnem úgy), mint 25 évvel ezelőtt, Indiába. Akkor, búcsút vettem Hollandiától 3 év után, haza még nem kívánkoztam, ottmaradni nem akartam. – Miért nem vágsz neki a világnak? – kérdezte Kiwi egy hideg, szeles napon az Atlanti óceán partján. – Tényleg! – csaptam a homlokomra – hisz mindig erre vágytam!
Feloldódtak a kereteim, magam mögött hagytam eddigi életem, a világ távoli tájai óriási mágnesként vonzották magukhoz lelkem rejtett programjait. Ami mögöttem volt, elmaradt, előttem az ismeretlen, számban a szabadság édes íze, minden kanyar után új meglepetésekkel.
Akkor szerettem bele a csavargásba, abba a nyitott létformába, amely megkívánja, hogy az irányítást átadd az Életnek, s a szívedet olyan szélesre tárd, amilyenre csak bírod. De ezt már Te is jól ismered.
Most, 25 év múltán, újra megszűnt a háttér, s újra úton vagyok, új kalandok felé. Egyvalami mégis más: van célom. Elindulok, hogy megtudjam, hogy kell élni, hogy derűs öreggé váljak.
Emlékszel, régebben mondogattam, hogy vidám, kövér néger öregasszony leszek :) Azóta realistább lettem, de a derűs öregkort nem adom fel, semmiképp. Meg aztán, nem is csak magamért: lehet, olyan kincsekre bukkanok, amik Téged is gazdagítanak majd.
Idén nyáron körbejárom hát Magyarországot, eldugott kis falvakban kutatok Boldogasszony boldog anyácskái után. Újra hagyom, hogy vezessen az Élet, olyan szélesre tárva a szívemet, amilyenre csak bírom. Vajon mit találok majd?
http://www.sterngabi.hu/blog.php