Be
kell vallanom, soha nem gondoltam volna, hogy itthon is olyan az utazás, mint
Ázsiában; hogy ugyanúgy jó szándékkal, segítőkészen fogadnak. De újra
beigazolódott – legalábbis a számomra -, hogy az emberi természet alapvetően a
jóságra és az együttműködésre hajlik, csak a helyzet legyen emberi. Nem emberi
helyzetekben, versenyben, harcban, stresszben megnyomorodunk, és a tanult
reakciók döntenek: védekezünk, támadunk.. alkalmazkodunk. Túl sok a tanult
intelligencia – túl kevés a természetes.
Mindennek,
ami él, a jóllét az alaptermészete. Ebben az állapotában működik a legjobban.
Az ember is. A világ boldogságra van hangolva. Ez az igazi jó hír!
Milyen
öröm, hogy ezt Te is tudod, kicsi lányom, s ha valami nem úgy alakul is, azért
sose felejted, hogy ’jóság van’ (Babi néni).
Hát
én jól vagyok! Imádom ezt az utat és a témát, a találkozásokat, a málnát, hogy
este fényszenny nélkül ragyog fölöttem a csillagos ég, és a madarak
ébresztenek. És azt is, hogy én mégiscsak visszamegyek a nyüzsgésbe, és
magammal viszem az út kincseit. Mert úgy jó ez nekem legjobban, hogy
továbbmegyek. Mozgás és nyugvás számomra tökéletes harmóniája. Békés
boldogsággal ülök Évikéék kertjében, és boldog izgalommal gondolok arra, ami
még előttem van. Az út további ajándékaira, az egész kibontakozó életemre.
Jóság
van, kicsi Lányom, örvendezzél! Ölellek!
Varsány és Nógrádsipek között, középen a hollókői vár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése