Varsányban, hej!

Kicsi Lányom, Ildike!

Megérkeztem Varsányba, a Cserhát dombjai között fekvő kis faluba; szép időben idelátszik Hollókő vára. Virágok ültetve az utcák mindkét oldalára, mindenütt rend – olyan kis takaros az egész falu.

De azonnal kiderül, itt aztán hiába keresem a szilvásgombócos néniket, akik az egész út ötletét adták, innen a Hagyományőrző Csoport ment tavaly a Palócfesztiválra, énekelni és táncolni. Amúgy sem dívik errefelé a szilvásgombóc – ők lepényt sütnek. Még lepényfesztivált is rendeznek minden évben.

Szóval, tévedésből vagyok itt. De – mint minden tévedés – ez is a helyén van.

Épp csak elkezdődött az iskolai szünet, sokan el is felejtik, hogy nem jön a fél kettes busz Szécsényből. Egy órát várunk ott néhányan, egy cigányasszony nagy szatyrokkal (á, mindené be köll gyünnyi Szécsénybe, az otthoni bót drága, meg nincs is választék) és sok gyerekkel; Borika néni, görnyedt, vékony kis öregasszony energikus mozgással, hátára batyunak felkötve fehér vászonban két kenyér, a szatyorból hamarosan szépséges málna kerül elő – Bori néni meg is próbálja azonnal eladni nekem.

– Hova tegyem, Bori néni? Szörp lesz belőle a zsákomban, mire Varsányba érünk.

-   Hát annak is jó! – reménykedik Bori néni.

Marika néni elszaladna még a boltba, mert finom süteményük van, de előbb megnézi, van-e a buszpályaudvaron csomagmegőrző, csak aztán kér meg minket, hogy nézzünk már rá addig a szatyrára. Folyamatosan beszél, minden mondatát nevetéssel fejezi be.

Timike vezeti a Kézművesportát, ahol a szállásom van. Itt dolgozik 5-6 asszony is, falvédőket készítenek, levendulát kötnek csokorba közmunkában, Timi keze alatt. A szomszéd porta a szülei háza, az ő pártfogásukba ajánl, amint lepakoltam. Épp itt van a nagymamája is, Marika néni, aki egyébként a falu másik végén lakik, vele is beszélgethetek, 80 elmúlt és jókedélyű. Szeretek Varsányban lenni. :)